Kommenthuszárok, trollok – avagy fröcsögj paraszt, de ne rám!

Utolsó frissítés: · Szerző: · Motiváció · 19 hozzászólás
Kommenthuszár, troll

Marika lelkesen írta a blogját…

Marika lelkesen írta a blogját. Imádta, hogy volt egy felület a világhálón, ami csak az övé volt. Ahol megoszthatta bárkivel, ami fontos volt számára, ahová azt írt, amit szeretett volna. Amit azok olvastak, akiket szeretett.

Esténként, amikor a gyerekek már elmentek aludni, és éppen Pista se nyaggatta asszonyi kötelességei miatt, leült a géphez, és fáradt ujjai alatt jólesően bukdácsoltak a betűk.

Horgolt babajátékok – ez volt, ami igazán lázba hozta. Ami kis ideje maradt a gyerekek mellett, ez tudta közben megnyugtatni, új erővel feltölteni. És ez volt, amiről a blogját írta.

Még akkor is lelkes volt, amikor másfél év után is csak napi 10 olvasója volt. Jólesett már az is, ha horgolt, attól pedig csak még teljesebbnek érezte magát, hogy ezt megoszthatta másokkal is. Nem sok az a 10 ember, de hát mit várhatna ő, egyszerű anyuka és feleség.

“Örülj fiam annak, amid van” – jutottak eszébe anya szavai gyerekkorából, és ő örült is neki. Lelkesen írta és osztotta meg a bejegyzéseit, és az az 1-2 lájk, amit a legjobb képekért a barátaitól kapott, egy fárasztó nap után tényleg az egekbe tudta röpíteni.

Olvasd el a történetem:

Hogyan kerestem 100 millió Ft-ot online?

Semmi sem tart örökké

A dolgok csak akkor kezdtek megváltozni, amikor Pistike oviba ment. Marika éppoly lelkesen, ahogy a saját blogját vezette, érkezett vissza 5 és fél év GYES és GYED után a munkahelyére.

Gyuri, a főnöke azonban hamar lehűtötte a lelkesedését. Kerek perec közölte vele, hogy nem akarja visszavenni, és amint lejár a védettség, azonnal elbocsátja.

Marika felhívta Ágit, aki jegyzőkönyvvezető a bíróságon, ő ért az ilyesmihez. Ne is próbálkozz – mondta Ági – ezek a szarházi vállalkozók mindig nyernek -, úgyhogy Marika hamar letett arról, hogy Gyurit perelgesse. Nem is igazán gondolta egyébként ezt komolyan, kis hal ő ehhez.

De a szomorú valóság csak ekkor verte orrba igazán először.

Három hónapja keresett munkát, de sehol, senkinek sem kellett. Indok nem volt, de ő tudta jól: Marci és Pistike. Senki sem akar egy kétgyerekes anyukával bajlódni, még ha ezt nem is mondják a szemébe.

Csili-vili álomvilág

Hogy hol találta meg a merszet magában, ő maga sem tudja. De egyik nap ez az ötlete támadt: hát ha senkinek sem kellek, akkor csinálok majd saját magamnak munkát!

Olvasd el a történetem:

Hogyan kerestem 100 millió Ft-ot online?

A horgolt kis játékait amúgy is imádják az anyukák a játszótéren. Kati kérdezte is a múltkor, hogy miért nem árulja őket a neten. Ráadásul annyi anyáról hallott mostanában, akik a gyerekágy mellett virágoztatták fel a vállalkozásukat, miért éppen neki ne menne?

Előfizetett tanfolyamokra, csatlakozott Facebookos csoportokhoz, és minden tudást összeszedett, amivel az ember lánya pénzt kereshet az interneten. Boldog volt. Jó helyre került, érezte. Hasonszőrű anyukákkal lógott a neten estéről estére, és már ha csak rájuk gondolt is visszatért belé az élet és az önmagába vetett hit.

Hol volt már Gyuri vagy a sok elutasítás? Ő volt most már a vállalkozó, akinek nem kellett többé a munkaadók kegyeit lesnie, aki a saját ura volt, és azt csinált, amit igazán akart.

És hol volt már a napi 10 látogató? Múlt kedden 50-en voltak, ÖTVENEN! Az ő saját weboldalán!

Marika tudta, hogy jó helyre került, oda, ahová mindig is tartozni akart.

Lehet még ennél is jobb?

Az ember lánya azt gondolná, a csúcsról már nem vezet felfelé út, de Marikát egyik este a lelke mélyéig ható, jóleső borzongás kerítette hatalmába.

Horgolt ló

“Horgolt lovacska fiúknak” bejegyzéshez 1 hozzászólás érkezett – olvasta a telefonján az üzenetet, miközben Marci a vajaskenyér katonákat hármasával vágta földhöz a vacsoránál.

Hozzászólás, az ő kis lovacskájához?

Izgatott volt és repesett az örömtől. Hát mégiscsak megérte a sok átvirrasztott éjszaka, a sok tanulás?! Tényleg érdekli az embereket, hogy ő mit csinál?!

Alig bírta kivárni, hogy elaludjanak. Lelki szemei előtt már látta, ahogy beindul az üzlet, és mindenhol az ő horgolt cuccairól beszélnek. Vajon bírni fogja-e egyedül a sok megrendelést, vagy más anyukákat is be kell vennie maga mellé?

A két fiú ilyen gyorsan még nem került ágyba, egy pillanatra még azt is elfelejtette, egyáltalán megfürdette-e őket. Kipirosodott arccal, remegő kézzel ült a számítógép elé.

anyucika véleménye:

most nemazér de ilyet én is bármikor csinálok kettőt is meg ez a lovacska nem is a te ötleted láttam másnál is, én nem nagyon reklámoznám a tehelyedben

Hatszor olvasta újra, mielőtt az első könnye kicsordult. Nem akarta elhinni. Talán nem is gondolta komolyan ez az anyucika, bárki is legyen igazából.

Kedves anyciukafogalmazta a választ. – Ezt a lovacskát egy barátnőm kisfiának készítettem, és ő nagyon szerette. Én is beleadtam a lelkemet, három éjjel maradtam fent miatta. Tényleg vannak hasonlók máshol is az interneten, de hidd el, ez a minta tényleg a sajátom.

Szerette volna megvédeni magát, de nem is sejtette, milyen lavinát indít el a válasszal. Mintha trollvilág titkos kapuját tárta volna szélesre, anyucika és követői percek alatt szétszedték Marika blogját. És senki sem volt az ő 50 látogatójából, aki megvédte volna.

Ez a nap már nem az a nap

Aznap a kanapén aludt, nem vitte rá a lélek, hogy befeküdjön Pista mellé. Egész éjjel sírt, és hajnali fél ötkor már megint a gép mellett ült. Mint valami mágnes, úgy vonzotta a billentyűzet, maga sem értette miért.

Nem ment a blogjára, nem akart több hozzászólást látni. Egy órát csak bámulta a monitort, nem nagyon volt kedve senkihez sem szólni. Aztán mielőtt Pista ébredt volna, írt a kedvenc Facebook csoportjába. Nem is számított rá, hogy ilyenkor bárki olvasná, de a lányok annyiszor vidították már fel, jólesett csak leírni is nekik, ami történt.

De hamar kiderült, hogy mégsem volt egyedül. Ennyi szeretet ő még sosem kapott! Aki anyuka ilyen hajnali órán a gép mellett ült, mind az ő védelmére kelt.

– Ne foglalkozz vele Marika, hozzá kell ehhez is szokni!

– Amíg nem szállnak rád a trollok, nem is számítasz igazán a neten.

– Annyira szuper amit csinálsz, imádom a munkáidat, rá se ránts az ilyenekre!

30 perc sem telt bele, és többen védték meg, mint ahányan eddigi életében bármikor kiálltak mellette. Ismét embernek érezte magát, nőnek, aki mégis képes ebben a kegyetlen világban boldogulni.

Habár az internet sohasem volt már ugyanaz számára, de a tudat, hogy van egy csoport, ahová tartozik, hogy vannak lányok, akik megvédik őt, bármi is érné a virtuális világban, boldoggá tette Marikát.

És soha de soha nem bánta meg, hogy elkezdett blogolni, hogy elkezdett online vállalkozni.

— Mi a tanulság Marika történetéből?

Talán Marika esete csak egy kitalált történet, de aki a virtuális világba már betette a lábát, az ha még eddig nem, előbb-utóbb találkozni fog a kommenthuszárokkal, trollkodással.

Ezeknek a “jóindulatú” kommentelőknek – mert ne tévesszen meg, hogy hozzászólásaikat oly gyakran szmájlikkal megtűzdelve “ők csak jót akarnak, de tényleg 🙂 ” – egy céljuk van: hogy lenyomjanak téged.

Ez nem építő kritika, nem jóindulatú segítség, és semmiképp sem virtuális papírra vetett véleménykülönbség.

Kuka

Kukába velük!

Wolf Gábortól hallottam először:

Ez a saját médiád. Azt írsz rá, azt engedsz be és tiltasz ki, amit és akit akarsz.

Hogy jön ez a szólásszabadsághoz?

A saját honlapod, Facebook oldalad olyan, mint a saját házad.

Ha a saját házad előtt megállna valaki, és festékkel telefújná a faladat, hogy mekkora köcsög vagy, azt hagynád?

Téglafal köcsög

Vagy talán még válaszolnál is alá másik színű festékkel, hogy jaj hát biztos, hogy így értetted, kedves festékfújó?

Ugye nem?! Hát persze, hogy nem!

Úgy zavarnád el az embert onnan, ahogy van! Még a rendőrséget is kihívnád rá, távoltartási végzést kérnél, stb.

Ne hagyd magad!

A kommenthuszároknak, trolloknak egy célja van: hogy rosszabbul érezd magad. Nekik az a jó, ha másnak nem jó.

És minden alkalommal, amikor felveszed a kesztyűt, amikor válaszolsz, akkor ők nyertek.

Ne hagyd ezt! Semmi értelme olyan embereknek helyt adni a net intelligensebb oldalán, akik más emberek lejáratásában, kisebbítésében lelik örömüket.

Nem leszel attól emberbarát, liberális vagy haladó gondolkodású, hogy a fikázó megjegyzéseknek helyt adsz a saját médiafelületeden. Nem teszel ezzel mást, csak képletesen hagyod, hogy más emberek a vasalt fehér ünnepi abroszodra csináljanak.

Mellékesen jegyzem meg, hogy aki tényleg jót akar, az megtalálja a módját, hogy kulturáltan szóljon neked. Egy helyesírási vagy programozási hibáért névtelenül, anyázóan a kommentek között beszólni bunkóság. Ugyanezt meg lehet tenni kulturált módon pl. a kapcsolat oldalon található emailen – ez ebben a formában valóban segítség.

Én hogy kezelem a trollkodást?

Alapvetően én hiszek a szólásszabadságban – az ember elmondhatja a saját véleményét. Az én oldalamon is leírhatja kommentbe, ameddig az kulturált vélemény, nem szól senki ellen és az olvasó számára hozzátesz valamit a témához, addig semmi bajom sincs vele.

De persze azt elvárom, hogy ha én beletettem minimum 2-3 órát minden egyes cikkem megírásába, akkor legalább azzal tisztelje meg a hozzászóló, hogy nem alapból húzza le, név nélküliségbe bújva, 5 másodperces klaviatúra-virtuózkodással.

Ha éves szinten X Ft-ot költök el a saját médiafelületem fenntartására, szépítésére, a valóban haladó gondolkodású vállalkozók vagy éppen háziasszonyok nézőpontjának szélesítésére, akkor egy kielégítetlen trollforgató ugyanmá’ ne piszkítson oda néhány rosszul irányzott billentyű leütésével.

Az lehet egy vélemény, hogy “én megcsináltam ezt a receptet, nekem nem ízlett“. Vagy az is, hogy “én építem a linkeket, de nekem nem segítenek“. Ezt nyugodtan megírhatja, megpróbálok segíteni még ismeretlenül is, hogy legközelebb jobban sikerüljön neki.

Kommenthuszároknak helye nincs

Kommenthuszároknak itt helye nincs!

Amikor azonban a dolog átvált fröcsögésbe, szitkozódásba – és ez irányulhat bárki ellen -, akkor azonban állj. Az, hogy ez egy rossz recept, hogy nem igaz ami ide le van írva, vagy uram bocsá’ kedves olvasó társaim – csupa jó szándékkal – ne higgyetek neki, az már túlmegy a véleménynyilvánítás szabadságán az általam finanszírozott, általam fenntartott felületen.

A csúcsok csúcsáról nem is beszélve, amikor az általad megdolgozott kemény pénzből fizetett Facebook hirdetés alá érkezik a “kedves” hozzászólás – garantált pénzkidobás, ha nem törlöd azonnal.

A megoldás?

Törlés, spam, felhasználó kitiltása, bármi más, amire a saját médiád kontrollfelülete lehetőséget ad. Nem kell velük leállni vitatkozni. Nem kell nekik teret adni. De még csak figyelmet sem kell nekik adni.

Koncentrálj a saját munkádra, a saját eredményeidre!

Ezek éltetnek, ezektől tudsz előre haladni. És hidd el, még ha nem is mindig mondják el neked a hozzászólások között, de mindig vannak emberek, akiknek szükségük van arra, amit te csinálsz!

A véleményed fontos. Mondd el, mit gondolsz!

  1. Na most gyorsan töröltem, néhány hozzászólást. Hogy merek én e-mail címet kérni, néhány olcsó, árkalkulációs, bevásárló listás szendvicskrémhez. Eddig nagyon nem zavart, hisz keményen edződtem már a Családi túlélőtesztemmel.

  2. Gömöry Kati szerint:

    Huh, én is pont ma töröltem egy “kedves” hozzászólást, egy “kedves” illetőtől, aki jobban járt volna, ha inkább a Magyar Helyesírási Szótárt lapozgatja, és nem szól hozzá olyasmihez, amihez pont annyit ért, mint a helyesíráshoz 🙂 Az ilyenek repüljenek, egyértelmű.

  3. HF szerint:

    Alapszabály: “Don’t feed the troll”. Ne etesd a trollokat. Ne válaszolj nekik, ne vitatkozz, nekik az a táplálék. Ha válaszolsz, nekik úgyis több energiájuk lesz a hülyeségekre és lenyomnak.

  4. Kovács Zsolt szerint:

    Másfél év alatt eddig kétezren iratkoztak fel az ingyenes online tanfolyamomra, amit annak idején még Németországban lényegében a saját szórakoztatásomra állítottam össze a 18. – jó, egy kicsit “többedik” 🙂 – szülinapomra. Rengeteg pozitív visszajelzést, köszönő emailt és Facebook bejegyzést / üzenetet kaptam a tanfolyamért. Múlt héten jött az első és mindeddig egyetlen ‘fröcsögő-paraszt-típusú’ email, amikor is az egyik hírlevelemre a kedves (hölgy) író feldúltan megjegyezte, hogy neki bizony semmit sem segítettek ezek a leckék, mert nem lehetett megnyitni azokat. Felajánlottam neki a segítségemet, de erre közölte, hogy nem tart rá igényt. Udvariasan megköszöntem a gyors visszajelzését, majd az email listában kikerestem az érintettet s mutatóujjammal lendületesen rákoppintottam a DELETE gombra … 🙂

    • Igen Zsolt – ez a helyes. 🙂

      Jó nézőpont egyébként amit írtál, javaslom mindenkinek, hogy számolja meg a köszönő-anyázó hozzászólások számát, az mindig feledteti a trollkodás érzelmi hatásait! 🙂

  5. Pinezits Csaba szerint:

    Hiába a legjobb szándék, aki belül sötét, az csak a rosszat látja mindenben. Én is szinte minden nap kapok hasonló beszólásokat. Számomra a legmegdöbbentőbb mégis az volt, amikor egy “hölgy” annyit írt hozzászólást, hogy “ki nem szarja le?” Milyen ember az, aki veszi a fáradtságot, hogy ezt írja?

  6. Gábor szerint:

    Mi csak patkányoknak hívjuk ! Ha hiszitek ha nem a mi piacunkon vannak olyan cégek akik embereket fizetnek azért hogy trollkodjanak. Magyarul patkánykodjanak!

    Mit tudsz tenni ez ellene ???? Kezd el használni az eszed… Amíg ezek az energia vámpírok elvesznek perceket az életedből addig meríts belőle energiát amivel elkezdenek szarozni téged csinálj belőle hasznot…. Hogyan ???? Kezd el elmagyarázni mitől jobb ez mint a másoké! Azt mondják szar a terméked mert szamár alakja van nem lóóóó . Írd oda azért jobb a zömökebb testfelépítés mert nagyobb teherbíró készséggel bír…. Sokkal jobban starpabíró az anyag nem nyúlik meg jobb az öltés horgolás összetettsége … Erre a patkány mit tud tenniii ??? Primitív tehát bőőőőőőőőőő erre nem tud mit lépni tehát felrobban a dühtől…. Te meg aki vevő a cuccodra megnyered a figyelmét mert valami pluszt adtál az életéhez és aki tud adni valami jót azt az emberek meghálálják vagy így vagy úgy ! Van aki kivár és téged figyel és egyszer majd rendel de akkor is már a te vevőd lesz !!!! Folyamatos kommentekkel,minőségi szakértői tartalommal kell megtölteni a publikációs csatornákat ezzel is erősítve a bizalmadat és a troll ettől elvész !

  7. Köszönöm, Balázs!
    Nem mondom, hogy trollnak soha többé nem fog sikerülni keserű szájízt csalni az írásaimhoz, de ez a bejegyzés segít, hogy helyén kezeljem az ilyesmit. És főleg, hogy lelkifurdalás nélkül töröljem.

  8. Laki Tamás szerint:

    Üdv!

    Maximálisan egyetértek veled, és helytálló a történet. A helyzet azonban a valóságban az, hogy legyen az fórum, blog akármi, ha valakinek más véleménye van a dolgokról, (nyilván akár vélt, vagy valós okokból) rögtön TROLL felkiáltással reagálnak legtöbben.
    Ha csak pozitív, nyalizó hozzászólásra vár valaki, minek csinálja?

    • Köszi Tamás. Engem ne zavar egyébként az sem, ha valaki csak a pozitív visszajelzésre figyel. Szerintem a troll és nem troll között ott van a különbség, hogy valóban hozzáad-e a bejegyzéshez/témához, vagy csak azért ír, hogy zavart keltsen.

  9. Kitűnően megírt, hasznos cikk! Köszönöm!

  10. MsTindigo szerint:

    Nekem is van blogom, és több ezer kommentet kaptam már. Mondjuk 100-ból 1-2 troll komment jön, amit törlök, és ez egy nagyszerű és örvendetes arány. Azért nagyon kevés a troll arányaiban, és csak viszik az energiát, kár ennyi figyelmet szentelni nekik.
    Ami szerintem sokkal fontosabb, az az, hogy ne másoktól tegyük függővé, hogy hogyan érezzük magukat. Szerintem régen rossz, ha valaki egy ilyen -szerintem még igen lightos- kommenttől, hogy “nem tetszik a lovacskád”, rosszul érzi magát, annak nem való sem a net, de talán a való világ sem. (Én ennél sokkal cifrábbakat is kaptam már… 😀 ) Mindenki mindenhol kap kritikát, nem csak a neten, és ezt tudni kell kezelni. Ki kell választani, mi az építő, és mi a romboló, értelemszerűen előbbinek teret kell adni, és kezelni kell, az utóbbitól meg el kell határolni magadat. Azt ugyanígy nem tartom helyesnek, hogy utána meg attól érzi jól magát, hogy megvédték. Persze, tényleg jó érzés, ha az olvasóid védenek meg. De ha nem védenek meg, mert pl. épp nem olvasták a troll-kommentet, vagy úgy döntöttél, törlöd, (vagy csak épp nincs kedvük írni) akkor úgy maradsz, hogy rosszul érzed magadat? Jó esetben nem a körülményeink határoznak meg minket, hanem mi a körülményeinket. Ha valakit egy ilyen lightos komment egy éjszakát nem hagy aludni, és néhány baráttól meg az egekig rohan a jó kedve, ijesztő módon függ mások véleményétől. Erre meg -minden rosszindulat nélkül- terápia való. Kellő magabiztossággal és helyes önértékeléssel az ilyesmi nem fog álmatlan éjszakákat okozni.

    • Persze Marika csak egy kitalált történet, érzelmeit tekintve némileg szántszándékkal eltúlozva. De a viccet félretéve, amúgy a 100-ból 1-2 az én tapasztalatom is. Akkor érdemes ránézni, mit rontott el az ember, ha ennél nagyobb arányban jönnek a negatív hozzászólások!

      Amúgy igen – volt már ennél cifrább nálam is 🙂

Mit gondolsz? Szólj hozzá te is!