A keresőoptimalizálás – legalábbis amióta a Google 1998-ban színre lépett – többé-kevésbé egyet jelentett a linképítéssel. Sok változást láttunk a témában, de tőlem is elégszer hallottad, hogy a linkek még most is igencsak számítanak a rangsorolásnál, és ezt valószínűleg tapasztaltad személyesen is a honlapodon. Ám nem feltétlenül lesz ez így örökké, ahogy azt már sokszor sejtettük. A Google az elmúlt időszakban ráadásul most már nyilvánosan is jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy a linkeket egyszer s mindenkorra kivehesse az algoritmusából.

Ebben a cikkben kivételesen nem valamilyen saját tapasztalatról számolok be neked, hanem összefoglalom azt, amit a témában hiteles forrásokból tudni lehet, a saját véleményemmel fűszerezve. Ez talán részben spekuláció, de ha hallgatsz rám, akkor egyre inkább szem előtt tartod ezeket a szempontokat, amik talán alapjaiban fogják meghatározni a Google működését és a te online piaci lehetőségeidet a következő évtizedre.

A keresési algoritmusok rövid története

Csak röviden, hogy egészen biztosan ugyanarról beszéljünk, nézzük át a keresési algoritmusok történetét az elmúlt 20 évben. Igen, 1998. óta, amikor is a Google szeptemberben egy újítással színre lépett.

Ez pedig az volt, hogy az addigi – szinte kizárólag a tartalomra és/vagy a honlap által fizetett hirdetési díjra alapuló – rangsorolási algoritmusok helyett valami teljesen újjal jött elő [algoritmus jelentése itt: az a pontosan meghatározott lépések sorozatán alapuló számítási módszer, amivel a Google eldönti, hogy egy honlapot hányadik helyen hoz egy kulcsszóra]. Ez pedig egy ma már egyszerűnek tűnő, szabadalmaztatott eljárás volt, amely szerint egy aloldal annál többet ér, minél több link, minél fontosabb oldalakról mutat rá. Ez az, amit ma lényegében PageRankként ismerünk, és ami alapjaiban változtatta meg a ’90-es évek végén a keresési piacot.

Csak érdekességként, ez a szabadalom soha nem volt a Google-é. A Google egyik alapítója (Larry Page – a PageRank elnevezés amúgy részben az ő nevét is tükrözi) még egyetemi tanulmányai során dolgozta ki, ezért a keresőmotort megalapozó tudás valójában a Stanford Egyetem szabadalma, amelyre vonatkozóan a Google-nek kizárólagos jogai vannak.

Aztán ahogy az lenni szokott, az újításokkal együtt szinte azonnal megjelentek az ügyeskedők is. Amíg egy linkek értékelésére alapuló algoritmus kiválóan működhet „steril” környezetben – vagyis amikor a linkek tényleg a természetes értékük folytán születnek –, addig amint egy link elkezd érték lenni, ez a steril környezet bepiszkolódik. Magyarul egész egyszerűen a Google indulása utáni első pillanattól léteztek linkkatalógusok, pénzért vagy más ellenszolgáltatásért kínált linkek, és így tulajdonképpen matematikai értelemben az egész számítási módszer az elejétől kezdve egy nagy átverés volt.

De működött, és ez a lényeg. Minden hibájával együtt sokkal jobb eredményt hozott, mint addig bármilyen keresőmotor. A Google ezen fel tudott épülni, és elég pénzt tudott ahhoz befektetőktől szerezni, hogy a piac meghatározó tényezője legyen. Aztán szinte egyeduralkodóként már volt lehetősége és tőkéje arra, hogy a rangosolási módszerét finomítsa, örök rabló-pandúr harcot folytatva az ügyeskedőkkel, akiket akár részben nevezhetnénk keresőoptimalizálóknak is.

A 2000-es évek során aztán a Google is egyre inkább elment a tartalom kiértékelésének irányába, vagyis amikor egy adott oldal tartalma alapján (is) határozza meg az oldal értékét egy bizonyos kulcsszóra. Milyen érdekes az üzleti élet! Éppen azzal tudott ezek szerint ismét előnyt szerezni a Google, amit annak idején lenyomott – a tartalom kiértékelésével. Hát igen, akinél a tőke, annál a hatalom.

Ez volt az az időszak, amikor lényegében elég volt egy fehér hátterű oldalra tízszer fehér betűkkel kiírni a megcélzott kulcsszavadat, vagy felsorolni minden áhított kulcsszót a meta kulcsszavak között. A látogatók az egészből semmit sem láttak, a Google viszont annál inkább, és ette – mit ette, zabálta! – ezeket a megoldásokat. Persze folyamatosan voltak finomítások a módszerben, de a ’10-es évek elejéig (Panda és Pingvin pajtások megjelenéséig) nagyon leegyszerűsítve a bármilyen link és a bármilyen tartalom egyvelege határozta meg a keresési rangsort.

A régi szép idők vége

Hogy az oka pontosan mi volt, talán sosem fogjuk megtudni. Nem feltétlenül kell a Google világjobbító késztetésére gondolni. Az én magánvéleményem szerint a cég nem több, mint egy profitérdekelt multinacionális vállalat (lásd majd erről még a cikk végén), ahol szó sincs arról, hogy mit akar a látogató, csak egyszerűen azért kellett és kell kiszolgálni a látogatókat, mert ha eltűnnek, akkor eltűnik a profit is.

Úgyhogy az elmúlt években megszokhattuk, hogy azok a trükkök, amik korábban működtek, egyre kevésbé lettek hatásosak. Sőt, akár lehet, hogy visszájára fordultak. A linkek, amik bármilyen szempontból nevezhetők „rossznak”, most már nemhogy nem segítik a honlapunkat, hanem éppenséggel akár vissza is sorolhatják. A tartalom, ami nem szolgálja ki megfelelően (a Google nézőpontja szerint) a látogatót, az már nem érdekes.

Ebben a folyamatban jelent meg a szintén ebben az időszakban igazi erőre kapó közösségi média fontossága. Amíg ugyanis a linkeket viszonylag egyszerű manipulálni, és talán még ennél is egyszerűbb az oldalon megjelenő tartalommal játszani, valódi közösségi média jelenlétet és eredményt szinte lehetetlen robotokkal szimulálni. A pakisztáni vendégmunkások éhbéren való megfizetése (értsd: vásárolt lájkok) is csak részben képes olyan közösségi média eredményeket felmutatni, ami egy valóban érdekes, a közönséget foglalkoztató honlaptól pedig természetes elvárás lehet.

És akkor kezdünk igazán beleköpni a levesbe…

Igen ám, de úgy tűnik, a profit sosem elég. Nem akarok most ez ellen vagy mellett állást foglalni, csak mint tény jegyzem meg. Ha a Google egy keresőmotor kívánt volna lenni, akkor megmaradt volna annak. Akkor nem vásárolt volna fel videómegosztót, nem indított volna saját közösségi médiát vagy mobil operációs rendszert. És amíg üzleti szempontból ezek teljesen megérthető és logikus lépések voltak, addig keresési szempontból vagy netán a szélesebb érdekeket nézve már egyáltalán nem beszélhetünk erről.

Mert kinek másnak lenne az érdeke a Google-ön kívül, hogy ma már a YouTube-ot kivéve videómegosztónak nincs esélye a keresési találatok között megjelenni? Vagy hogy az Androidos telefonomról nem tudom leszedni a Google Chrome böngészőt, mert „rendszeralkalmazás”? Ez az én szememben nem szolgálja a látogató érdekét sem, és még kevésbé a szabad piacot – figyelembe véve, hogy egy 90% feletti részesedéssel bíró keresőmotorról van szó, amely alapjaiban képes befolyásolni az egész emberiség gondolkodását, viselkedését.

De még ez sem volt elég!

Észrevétlenül, de ennél több is történt és történik most is a keresések háza táján. Nem tudom, hogy használsz-e angol nyelvű kereséseket. Ha igen, akkor találkozhattál azzal, hogy ott már régebben és kicsit látványosabban észrevehetőek ezek a változások. De magyarul is egyre inkább jelen vannak, mindjárt mutatok rá példát. Egyszerűen arról van szó, amikor honlap üzemeltetőként egy-egy keresésnél már lassan a lehetőségét sem kapod meg a Google-től, hogy egyáltalán a látogatók rád találjanak.

Írd be pl. a keresőbe azt, hogy „Rómeó és Júlia”. Persze ott lesznek a találatok a szokásos helyükön, de a képernyő jobb felét ma már a Google által összeállított információs sáv teszi ki. Ahol – és éppen ez a cél – a látogatók nagy része eleve választ kap a kulcsszó beírásával megfogalmazott kérdésére, nem szükséges tovább kattintgatnia vagy keresgélnie. Ha pedig mégis továbbkattintana – pl. a darab írójáról, William Shakespeare-ről akarva többet megtudni –, akkor jó eséllyel egy következő Google találati oldalra érkezik, hasonlóan összeszedett és tálalt információkosárral. Ami honlapnak némi esélye van egy ilyen keresésre releváns számú kattintást kapni, az jórészt maga a Wikipedia, ahonnan a Google az adatokat gyűjti, és aminek pártatlanságához nem kevés témában sajnos férhet némi kétség.

A Google tudásbázisából kinyert tények

Hogy jó-e ez a látogatónak? Látszólag igen. Semmi tennivalója, beírja amit keres, és megkapja rá a választ. Nem kell kattintgatnia, információkat összeraknia, ott van minden a szeme előtt, azonnal. A baj csak azzal van, hogy ez engem nem kevéssé egy olyan időszakra emlékeztet, amikor egyféle tankönyv volt, egyféle kenyér, és egyféle igazság.

Mi jöhet még? Avagy mire számíthatunk a linkek után

Hadd idézzem ide a Google saját szavait, amelyet a fent említett tudástáruk (angolul hivatalosan: Google Knowledge Graph) bemutató honlapjáról és videójából vettem. A már most is látható (lásd az ábrát) információs sávra a „One of the first features” [magyarul: egyike az első újításoknak] kifejezést használták. Vagyis ezek alapján van még több, nem is kevés, amit a témában várhatunk. De ennél nyíltabban is kifejezték, hogy valójában mi az irány.

„We’re in the early phases of moving from being an Information engine to becoming a Knowledge engine and these enhancements are one step in that direction.” – „A korai fázisában vagyunk annak a folyamatnak, hogy információs motorból tudásmotorrá váljunk. Ezek a változtatások egy lépést jelentenek ebben az irányban.”

Magyarul, ha eddig volt olyan elképzelésed, hogy a Google-nek bármi érdeke is lenne azt illetően, hogy a te honlapodra látogatókat hozzon, akkor ezt az utolsó mondatot ugyan lesarkítva, de veheted úgy, hogy tévedtél.

És ráadásul már véka alá sem rejtik, hogy milyen irányba folynak a kísérletek a linkek utáni világra. Vagyis milyen algoritmusokkal próbálja a Google a jövőben eldönteni, hogy a te vagy az én oldalam egy adott keresőszóra releváns-e, lehetőleg már a honlapra mutató linkek kiértékelése nélkül. És ha eddig hittél a vélemény szabadságában, hát az a rossz hírem, hogy sajnos nagyon úgy tűnik, el kell keserítselek.

Az egyik legújabb fejlesztés a Knowledge Vault nevet kapta, amit magyarra valahogy úgy fordíthatnánk, hogy Tudás-trezor. A dolog lényege, hogy egy robot szépen végigjárja a weboldalakat – eddig is ezt tette ugyan –, és a jövőben egészen egyszerűen eldönti, hogy az oldal tartalma mennyire helyes vagy mennyire nem. Ezt pedig az alapján próbálja megtenni, hogy az adott aloldal a saját témájában mennyi ahhoz hasonló vagy azzal egyező adatot tartalmaz, ami más – hitelesnek tekintett – weboldalakon fellelhető.

Akkor mégis a Föld a világ középpontja?

És ha ez most elsőre jól hangzana, akkor hadd boncoljam még egy kicsit tovább. Azt állítani, hogy az interneten a teljes, abszolút tudás és igazság a maga teljességében fellelhető, ráadásul oly módon, hogy a hiteles oldalak többsége ezt tartalmazza, az én szememben legenyhébb formájában is irónia.

Nem akarom senkinek a véleményét vagy a hitét megkérdőjelezni, ezért nem szeretnék itt most konkrét példákat felhozni. De talán te is találkoztál már olyannal, amikor valamivel kapcsolatban biztos voltál abban, hogy mi az igazság, és az interneten akár hitelesnek elfogadott oldalakon ennek homlokegyenest az ellenkezőjét találtad.

De hogy ez a példa érthetőbb legyen, tekintsünk vissza nem is olyan régre. Csupán 420 évet kell visszamennünk a múltba, amikor Giordano Brunonak – igaz, csak részben – azért kellett máglyahalált halnia, mert például a Földet nem fogadta el a világ középpontjának, az akkor általánosan elfogadott, dogmatikus tudományos nézet szerint.

Márpedig ezek alapján ha akkoriban létezett volna az internet, akkor egy Google Knowledge Vaulthoz hasonló elgondolás egészen biztosan kétség kívül bebizonyította volna, hogy ez egy baromság, igenis a Föld a világ középpontja, és semmilyen teret nem adott volna bármilyen, ennek ellentmondó gondolatnak.

A földközpontú (Ptolemaioszi) világkép. Egykor ez volt minden tények ténye.

Az emberiség sajnos sokszor elkövette már a történelme során, hogy egy adott korban a tudását abszolútnak ítélte. Csak vegyük észre, hogy amikor ez rendszerszinten bekövetkezett, az előbb-utóbb annak a rendszernek a bukásához vezetett. Ezt akarjuk? Olyan világot, ahol már esélyem sem lesz más gondolattal emberekhez eljutnom, mint amit a hitelesnek kinevezett oldalak tartalmaznak?

Akkor most mit tegyél?

Persze ez már tényleg nagyon filozofikussá vált itt a végére, és azon túl, hogy ennek önmagában semmi gyakorlati haszna sincs számodra, még az sem biztos, hogy így lesz.

Csak szerettem volna a figyelmed felhívni arra, hogy ami egy szép új, linkek nélküli világnak látszik közelről, az valójában akár az emberiség jövőjét is rossz irányba fordíthatja. Megtagadva tőlünk a jogot, hogy az interneten egyedi véleményünkkel másokat elérhessünk, vagy mások egyedi véleményére rátaláljunk.

De nézzük, mit lehet ezzel kezdeni 2018-ban üzleti és SEO szempontból, vállalkozóként, egy kicsit a jövőre is felkészülve, bármit is hozzon.

1. Legalább a rólad szóló információkról gondoskodj, hogy a valóságot tükrözzék. Ha WordPresst és Yoastot használsz, akkor a SEO → Search Appearance → Knowledge Graph alatt válaszd ki, hogy egy magánszemély honlapjáról vagy egy cég (esetleg márka) honlapjáról van szó. Egyedi fejlesztés vagy más honlapmotor esetén csak egy angol nyelvű linket tudok adni neked arra, ahogyan ezt be kell állítani: https://developers.google.com/structured-data/customize/overview.
2. Növeld az internetes lábnyomod. Ha engem követsz, lépten-nyomon hallhatsz erről. Nem véletlen, hogy az ehhez kapcsolódó technikák is már szerves részei a 4 napos SEO képzésemnek, az online SEO képzésemnek vagy a linképítés képzésemnek. Ha hosszú távon is a felszínen akarsz maradni, akkor szerintem egyre kevésbé engedheted meg magadnak, hogy egyetlen honlapot üzemeltess, vagy hogy csak azzal a tartalommal foglalkozz, ami már másnap bevételt hoz neked. Amikor majd mérlegre lesz téve, hogy ki „megbízható”, vitathatatlan előnyben leszel, ha már akkor több témában, nagyobb hatást gyakorolsz Anettre – bocsánat: a netre.
3. Próbálj meg a robotok által is tényként értelmezhető tényeket közölni a honlapodon (amik mellesleg – lehetőleg a saját integritásodat nem feladva – minél nagyobb arányban tartalmazzák a „kollektív igazságot”). Leírom röviden, miről van szó. Egy tényeket elemző robot úgynevezett hármasokban [angolul itt: triples] tud egy igazságot értelmezni. Például „A (1)Mount Everest (2)magasabb, mint a (3)Mont Blanc”. Vagy „A (1)rendszeres mozgás (2)jó hatással van az (3)egészségre”.

Ellentmondás?

Igen, ez ellentmondhat sok mindennek, amit akár tőlem hallhattál, akár ami számodra, mint értelmes emberi lény számára logikus.Mert az a mondat például, hogy „a párommal megmásztuk a (1)Mount Everestet, aki felnőtt lévén ekkor már egyetlen centiméterrel (2)sem volt magasabb, mint a (3)Mont Blanc megmászásakor” neked vagy nekem igaz (bár kicsit erőltetett). De egy hármasokban gondolkodó robotnak jelentheti azt, hogy egy marha nagy hazugságot írtál – vagyis: a Mount Everest nem volt magasabb, mint a Mont Blanc –, és így a weboldalad megbízhatatlan, nem érdemes arra, hogy a keresőben felhozzuk.

Vagy írhatsz csupán a Mont Blanc megmászása során szerzett gyönyörű élményeidről. Lehetsz magával ragadó író, akit ha az emberek olvasnának, akkor a Mont Blanc szóra keresve akár egyenesen élveznék és kívánnák, amit tőled a képernyőn kapnak. De mivel nem robotként, hanem emberként gondolkozol és írsz, ezért valószínű, hogy egy ilyen beszámolóban szinte egyáltalán nem fogsz a robotok számára könnyen értelmezhető hármasokat használni. (Ugyanis ki írna ilyen stílusban egy úti beszámolót: „A Mont Blanc egy magas hegy. …”?) Következtetés a robotok szerint? A honlapod nem tartalmaz tényeket, vagyis semmi értelme a keresőben felhozni.

(Egy nyelvtani megjegyzés. Az angolban egy jelen idejű, egyes szám harmadik személyben kimondott állítás minden esetben tartalmaz létigét, a magyarban viszont nem. Vagyis amíg magyarul úgy mondjuk, hogy „A (1)Mount Everest egy (3)magas hegy” (ugye látod, kimaradt a 2-es), addig az angolban ez így hangzik: „(1)Mount Everest (2)is a (3)high mountain. Hogy ez miként fog majd megjelenni a magyar nyelvű kiértékeléseknél, nem tudom. Csak azt szerettem volna jelezni, hogy ha ilyen esetben hiányolod a három elem közül az egyiket, azt jól érzed, de egyszerűen nyelvtanilag nem tehető bele magyarul.)

A félreértések teljes elkerülése érdekében, ez a kiértékelés jelenleg nem része (vagy nem szerves része) a Google algoritmusának. A kutatásoknak viszont már része, és nyíltan publikáltak is ezzel kapcsolatos eredményeket.

Ezek alapján feltételezhető, hogy a jövőben valamiképp része lesz a rangsorolásnak. Ezt a cikket egyrészt elgondolkodtató jelleggel írtam a jövőre nézve. Másrészt szerettelek volna tájékoztatni egy olyan irányról, amiről szinte egészen biztosan nem hallasz egyelőre magyar nyelven. Harmadrészt a jelenlegi tudásom alapján adtam neked néhány, akár már ma is egyszerűen kivitelezhető megoldást, amelyek segíthetnek időben és a területeden az elsők között felkészülni arra az esetre, amikor ebből a fikcióból valóság válik.

És a hab a tortán…

Ezt a cikkete ereedetileg 2015-ben írtam a Jöjjenek a Vevők VIP újságunkba. Már leadtuk az anyagot, amikor lapzárta után olvastam az Indexen azt a cikket, amely szerint „Öt év nyomozás után úgy tűnik elég bizonyítékot talált az Európai Bizottság, hogy eljárást indítson az amerikai keresőóriás ellen az európai versenyszabályok megszegése miatt”. Ebben a szerző arról írt, hogy lényegében az EU jelenleg a Google elleni fellépést fontolja több területen, éppen a cikkben általam is említett találati oldal fejlesztések vagy pl. az Android operációs rendszer kötelező Google alkalmazásai kapcsán.