Meglepő dologra lettem figyelmes, amikor nemrég rászántam magam, hogy egy régi adósságomat ledolgozzam, és elkészítsem valamint publikáljam a közkedvelt tatár bifsztek receptjét a Rántott hús wokban gasztroblogomon. Keresőoptimalizálás szempontból is érdekes a dolog – erről egy kicsit lejjebb olvashatsz.
Mivel az online marketingből élek, és nem csak azért, mert keresőoptimalizálással foglalkozom, hanem mert a gasztroblogomon is annál többen látjátok a jobbnál jobb recepteket, minél jobb helyen jön például a Google-ben, hát rákerestem, vajon hogyan is írják ennek az ételnek a nevét, és ami még fontosabb, hogyan keresnek rá az emberek. Megdöbbentett, amit találtam.
De kezdjük a lényeggel. A tatár bifsztek helyesen írva bizony így néz ki, ahogy eddig is használtam ebben a cikkben: Tatár bifsztek. Külön írva, és magyarosan.
Ezt már csak azért is a világ legegyszerűbb dolga „bebizonyítani”, mert elővettem az Akadémiai Kiadó Magyar Helyesírási Szótárát (2005-ös kiadás), és ott a B betűnél egyértelműen megtalálható nem csak a bifsztek, mint helyes alak, de maga a tatár bifsztek is.
Ha ez így kevés bizonyíték, akkor van a Magyar Tudományos Akadémiának egy online felülete, ahol bármilyen szó, kifejezés helyesírását lehet ellenőrizni. Itt nemcsak hogy a beefsteak szót ismeretlennek jelzi, de egyértelműen megadja, hogy a tatár bifsztek forma helyes és külön írandó.
[show-adsense-ad]
Tehát azt illetően nincs kétség, hogy mi a helyes alak. De akkor miért merül fel egyáltalán ez a kérdés? Milyen változatokkal, írásformákkal lehet ma találkozni az interneten, és egyáltalán melyik formát használják a leggyakrabban?
Tatárbifsztek, tatár beefsteak… agyamat eldobom
Nemcsak az egybeírt verzió (tatárbifsztek), ami szinte kizárólagos forma a magyar online felületeken a magyaros írásmódot tekintve, de itt van ez az angolos szörnyedvény. Tatár beefsteak. Így leírva, mint magyar szó vagy kifejezés.
Megmondom őszintén, nem tudom ki lehetett az a jómadár, aki ezt így először leírta, és milyen lelki sérülései vezethettek ide, de talán most már mindegy. A bifsztek szó már régen magyarosodott, de hát akkor most angolosítsuk vissza, elvégre hát így akkor sokkal cool-abbak (sic) leszünk.
Ja, és ez még mind semmi. Ha beírom a keresőbe a helyes magyar változatot, akkor hibát ír ki, és rákérdez, hogy nem véletlenül a helytelen változatra gondoltam-e, mert hát szerinte bizony az helyes.
Ráadásul a Google Kulcsszótervezője megmutatja, hogy melyik formára hányan keresnek, és bizony ott is lehet szörnyülködni. A helyes írásmód egyáltalán meg sem jelenik, vagyis azt senki sem használja. A kicsit helytelen, egybeírt változatot havonta 2900-an, míg a – szerintem – nagyon helytelen, félig angolos változatot majdnem 10.000-en használják. Persze ez kicsit ilyen önbeteljesítő jóslathoz hasonló helyzet is. Ha már a Google eleve a rosszat ajánlja fel, ráadásul a helyeset még ki is javítja, akkor nem igazán kell meglepődni ezeken a számokon.
Miért írom akkor én is helytelenül?
Jogosan teheted fel a kérdést: ha ennyire egyértelmű a tatár bifsztek helyesírása, ráadásul még egy cikket is szántam neki, akkor a tatár bifsztek receptjeimben miért használom részben az egyértelműen helytelen írásmódokat én magam is?
Ennek igazából két oka van.
- Egyrészt az én szememben a nyelv egy élő egység, amit nem akadémikusok, hanem éppen a nyelv használói alakítanak és határoznak meg. Természetesen igyekszem magam tartani a helyesírási szabályokhoz, de helyzettől függően szerintem belefér, hogy az ember ne egy elefántcsonttoronyban a mi pénzünkből terpeszkedő tudóscsapat agymenéseit, hanem a valós használatot vegye figyelembe.
- Másrészt itt van ez a fránya marketing. Ha már egyszer veszem a fáradságot, elkészítem a receptet, kitapasztalom az arányokat, akkor szeretném, ha ez minél több emberhez eljutna. És tetszik nem tetszik, a mai világunkban az online tartalmak terén nem kis mértékben a Google diktálja a szabályokat. Tehát ha szeretném, hogy a tatár bifsztek receptem eljusson minél több emberhez, akkor kénytelen vagyok azt tatárbifsztekként vagy tatár beefsteakként leírni.
A lényeg azért itt nagyon fontos. Teljesen mindegy, milyen betűkkel vetjük a nevét papírra vagy a virtuális valóságba, a fűszerezett, nyers darált marhahús sokunk kedvence, és egy nagyon finom étel!
Mókás ezt a cikket vissza olvasni sokadjára is. Annyira könnyed s életszagú, annak ellenére, hogy az akadémia nézőpontja és a mindennapi nyelvhasználat kérdését mutatja be egy keresőoptimalizáló szemszögéből.
Szegény egykori magyar tanárom meg csak foghatja a fejét, hogy miért nem lehet egy jelzős szerkezetet (melléknév + főnév) simán két szóban leírni?
Egyébként a helyzet alapvetően nem változott meg 3 év alatt, habár van elmozdulás. Még mindig többen keresnek rá a tatár beefsteak-re (9900 helyett 8100-an), mint a tatárbifsztek-re (2900 helyett már 4400-an).
Arról nem is beszélve, hogy a tatár beefsteak nem a leggyakoribb forma. Egybeírva mostanában kétszer annyian keresik…
Érdekes ezt látni, hogy eltolódott a helyes forma irányába a keresések száma. 🙂
Én meg okoskodva be akartam szólni, hogy milyen fullra van tömve a weboldal összes cikke helyesírási hibákkal, erre kiderül, hogy direkt, mert a google úgy ismeri :/
Már trollkodni se hagyja a google az embert.
😀 😀 😀 😀
Ami a legfurcsább: én eddig úgy tudtam, hogy „tartár bifsztek”. R betűvel, mint a szósznál 🙂
Erről nincs legenda?
Klára
Valószínűleg ez is az angolból vagz másik idegen nyelvből átvett használata. Angolul „steak tartare” a tatár bifsztek, tehát ott benne van a plusz r. Illetve lásd még a tartármártást, ahol pedig magyarul tesszük bele, ezzel is lehet keverni.